GADA

A gada (szanszkrit: गदा gadā, jelentése buzogány) eredetileg egy indoiráni eredetű fegyver. Az első írásos források i.e. 1500-1000 környékén említik az eszközt. A Védák között megemlíti az egyik upaveda, melyet  Dhanurvedának nevezünk, de technikai leírást nem tartalmaz. Az Agni Purana és a nagy eposz Mahabharata az első olyan írás, mely részletesebben beszámol a gada-val végzendő harci mozdulatokról. A gada-val való harcászatot nevezzük gada-yuddhának. Jelenleg is élő harcművészet, mint a Kalaripayattu és az Angampora foglalkoznak buzogányharccal. A gada idővel harci eszközből fokozatosan edzőeszközzé alakult át. A 13. században keletkezett Malla Purana – amely az indiai birkózás (malla-yuddha) szabályait és edzésmódszereit rögzíti – már ebben a szerepben említi meg: a birkózók erősítő gyakorlatként forgatták felkészülésük során. A gada emellett fontos szimbolikus szerepet tölt be a hinduizmusban. Legfőképpen Visnu attribútumaként ismert – az isten Kaumodaki nevű gadája a kozmikus erőt, törvényt és igazságosságot jelképezi. Hanumánnál és más istenségeknél is megjelenik, általában a harci erő és védelem szimbólumaként.